Átalakító Show • Transparent Show

Úgy érzem magam, mint egy átalakító showban. Ülünk, nézzük a hajót, és azt találgatjuk, mi lenne neki a jó. És hallgatunk és nézünk, és hallgatjuk, mit szeretne a hajó, elmeséli, elnyöszörgi a fa, hogy mi szeretne lenni. Csendben hallgatjuk, aztán próbálatjuk, mintha ott lenne, mintha olyan lenne, mint a képzeletünkben. Nyitogatjuk a még-nemlétező ajtókat, aztán megbeszéljük, hogyan kivitelezzük a valóságban.

Mondtam Tengerentúli Kapitánynak, hogy több időt szeretnék papírral és ceruzával tölteni, és ma le is rajzoltam vizuális benyomásaimat a jelenlegi és leendő plafon-fiókról (még nem tudok jobb nevet neki). Lemérem a dolgokat, nem nagyon szerkesztgetek, felrajzolom a fára azt, ami lenni akar. Érezze magán a formát, barátkozzon vele.

Rögzítés következik. Elég nehéz egy ingó-ringó hajón a dolgokat mozdulatlanul a pontos helyükre pozicionálni és ott tartani, amíg a látványon tűnődünk... De aztán marhajó látni egy darab nyers fát különböző feliratokkal, firkákkal, vonalakkal, jelölésekkel és számokkal, felcsavarozva látni egy felületen, ahova tartozik, ahol szerepe van, és elképzeljük, milyen állatira hasznos lesz ő ott, és milyen szépen fog kinézni megformálva, lecsiszolva, és festve vagy éppen lakkozva.

S ha kész a vízió, levesszük, és kezdődhet a formálás, festés, lakkozás, visszarögzítés, csodálás. :)