Fehér zászló alatt

Nagy rajongója vagyok a batikolt textíliáknak, a batikolásnak, a rusztikus színezésnek, az egymásba mászó színharmóniáknak, hogy a szabad kézzel való díszítést már ne is említsem… felesleges! Aki egy kicsit is ismeri a fogaskerekeimet, az érzi, mi hova csípődött be nálam. 😃 Kihívásról és alkotásról lesz szó, nem holmi játszi tie-dye-ról!

Tökéletes kísérletek • A batik és viaszbatik

A stúdióm udvartartásában nemrégiben felvetődött a fehér vászon függőágyak megszínezése, ezért elhatároztam, hogy futok egy tesztkört a földi paradicsomban és kiderítem, vajon kelmefesték is terem-e a pálmafák között. Batikolni batikoltam már, tudtam, hogy mit keressek, csak azt nem, hogy hol. Elsőre a kedvenc művészellátómba vitt az utam, ahol - gyanítom - a baleseti kárpótlásom jelentős hányadát fogom elkölteni, és ahol festék helyett útbaigazítást kaptam a megfelelő háztartási bolthoz. Ott vettem ruhafestéket és fixálót, egyelőre csak 3 színt, kipróbálni.

A keményen a kemény fejembe vett mókákhoz maximalista perfekcionistaként állok hozzá, így a teszt-batik-festékpróbával sem kivételeztem. Nem úgy van az! A fogaskerekeim hitvallása szerint mindig mindenből a lehető legjobban a lehető legtöbbet kell kihozni, s már indult is az agyam a viaszbatikra, amit imádok, ám soha nem próbáltam. Bebújtam hát a kétajtós szekrénybe és egy gyors szelektálás után, életemben sokadjára megállapítottam, hogy nincsenek fehér ruháim. 😛 No, addig csikorogtak a fogaskerekek, míg előkerült egy foltosra hipózott fehér Zara top, a hennás cuccaim vászontáskája és az első fizetésemből vett szegecses csípőfarmerem, amitől képtelen vagyok megválni (azt úgy képzeld el, hogy két éve befogtam már játszósruhának a vitorlás felújításakor és azóta is kb. ereklyeként őriztem az agyonkopott, festékfoltos nadrágot). Egyszóval kerítettem színeznivaló alanyokat, majd átkurjantottam a szomszédba is a hadüzenettel: „Hékás, batikolás! Fehér zászló alatt sorakozó!“ Így csatlakozott a bulihoz Égszínkék Strandlepedő és a kislánya, Fehér Selyemkendő. 😃 

Olvasztottam viaszt, és elkezdtük megmintázni a textíliát. Kipróbáltam a grazi hippiboltban vett indiai nyomdáimat is, de az első nyomás után kiderült, hogy ez a szuvenír-kategória, úgyhogy maradtunk a pöttyözésnél és csomózásnál.

A kezdetekről, folyamatokról és végeredményről meséljenek a fotók!

(A képre kattintva kinagyíthatod)

A hatéves Pici Selyemkendő egy virágmandalát pöttyögetett viasszal a kis kendőjére, a közepére egy OM-jelet, majd megkérdezte, hogy melyik a legjógásabb szín, azzal a narancssárgára esett a választás. 

A trikó is az övé, amelyet az egyik leglátványosabb batik technikával festettük meg. Spirálisan becsavartuk a textilt és a felét belemártottuk a narancssárgába.

A kék kislány hosszúujjút vegyes technikával, azaz viaszos pöttyögetéssel és kötözéssel készítettem. Egy éjszakát állt az égszínkék festékben, ennek köszönhető a ragyogó, intenzív tónus.

A hennás cuccaim vászonszatyrán tulajdonképpen tesztpecsételéseket végeztem, amelyek nem sikerültek jól. A spirál-csomózós középponti motívum viszont szépen látszik, még ha fakó kék is a vászon égszíne...

A legfantasztikusabb művem mind közül az imádott elsőfizus farmerom levágott festékfoltos szárainak a megviaszbatikolása...  :D Nade.... egyszerűen hibátlanra sikerült, teljesen hozza a  gránátalmaszínű fesztiválmunkaruha elképzeléseimet!!! 200% elégedett vagyok az eredménnyel!

Végül a kedvenc kísérletünk: a nagy kék strandlepedő a gránátalma-pirosba mártva! A központi motívum spirálkötözéssel készült, a koncentrikus körök pedig normál kötözéssel. Szerintetek jól nézne ki körbevágva, vagy maradjon így téglalap alakú, a kék részekkel együtt?

Csütörtökön folytatódik a batikolás. Újabb felvonás következik, melyben ismét többedmagammal ki fogjuk próbálni a meglepetéseket rejtő textilfestési technikák valamennyi fajtáját.