Nyomom az ipart

Nyomom az ipart itt a műhely asztalomon, érted? Firkálom a zsugorkákat, tolom rá a színeket, ilyen mindenféle szedettvedett ceruzákkal, mondom, akár elsős koromból meglévő, meg a tesóim elsős korából meglévő kis cerkacsonkokkal görcsölök, és akkor felfedezem, hogy a frank Conté, a törhetetlen, az, az nagyon frankó a zsugorfóliára. Amúgy egy nagy rakás szar, nem ceruza... papíron. Fogom a citromsárgát, amiből tényleg a Contém kb. a legjobb a háromból... erre?! Sorra törik ki a hegye, ahogy faragom! Mindeközben az összes többi tesója majd teljes hosszában pompázik (a dobozában). Még ha rágnám, vagy valami... de csak színezni akartam vele.

Frankó.