Vahúr! • Woof-woof!
| Puszta véletlenből új koncepciót találtam ki a fotózáshoz. Véletlenek persze nincsenek, és ha valami történik, annak vagy oka, vagy célja van, amit fel kell ismerni. | By accident, I got a new idea for my photography conception! Since there are no "accidents", everything happens as a result or for a reason we have to discover&consider. |
Kutyástul
A szombat délutáni lemenő napfényben ismét magamon modellezem a mandalás ékszerkollekció második felvonását, mert a szép húgom nem ér rá, majd a sosemelégasimogatásbólmegadögönyözésből típusú szeretetéhes pulikánk odasündörög hozzám, hogy ugyan mit gimnasztikázok folyamatosan anyám csodás virágai között? Sertepertélésétől nem zavartatom magam, kattintok. Igy esett, hogy éppen elkaptam azt a pillanatot, amikor halálpontosan a kamera közepébe beleszagol. Röhögés. Katt. Puszi. Katt. Megzabálósan cuki fotó lett, persze húzott is egyből a facebookra, és ez lett a legnépszerűbb bejegyzésem...
Van az a marketing sztereotípia, hogy ha el akarsz adni valamit, tegyél mellé cicát, szép nőt, gyereket, és az emberek zabálni fogják. Mivel eléggé húzodozom a sztereotípiáktól és általánosságoktól, próbálom a saját fotóimat inkább valami hangulatkeltéssel fűszeressé tenni, ahol természetesen a szívből-lélekből jövő ékszerkentyűim vannak a középpontban, s az egyediségüket igyekszem hangsúlyozni.
Mindezt összevetve jött be a felismerés, hogy nem csak szép nővel, virágoskerttel, napsugárkával fotózzak, hanem kedvessé, vidámmá tehetem még egy nagy kupac szeretnivaló fehér szőrcsomóval, fekete nózival a közepén. ^^ Aki nem csípi a kutyákat/allergiás/macskás, attól most bocs, de ezzel a gondolattal mindenképpen futok egy kört.
S MOST gyönyörűen süt a nap, MOST vannak még lefotózatlan ékszerkentyűim, MOST nagyon jófej és szép tiszta a kutyám, úgyhogy húzok is a kertbe.
Doggy style
On saturday afternoon in the setting sunlight I modelled the second part of my new mandala maniac collection, as my beautiful sister didn't have time for me. Once our never-enough-of-cuddling type always-hungry-for-love dog came up to me wondering what I was exercising amongst my mothers wonderful flowers? I didn't bother his hangin around, I clicked. Thus, I cought the moment when he put his nose right in the center of the camera. Laughing. Click. Smacker. Click. It became an edibly cute photo, gone right away to facebook, of course, and it became the most popular post...
There is the marketing stereotype: if you want to sell something, put a cat, a nice woman, kid to it and people will love it. Since I'm avoiding stereotypes and generality, I try to spice my phogorpahy with some kind of atmosphere, where my jewellery coming from heart&soul is in centre, and I intend to emphasise their unique nature.
All things considered, I came to the consequence not to take photos only with nice woman, flower garden, sunshine, but I can make it more lovely and funny with a big bunch of white hair with a black nose in the middle. If you don't like dogs/you're allergic/you're rather a fan of cats then sorry, but I'm gonna run one round with this thought.
And NOW the sun shines beautifully, NOW I still have earrings to shoot, NOW our dog is very fun head and clean, so I'm gone in the garden.
