Műhelypillanatok

Antiamatőr kreaktori autodidakta fejlődésem apró mozzanatai "fotótechnika" terén:

• eddig nem igen pózoltam ékszerrel (szerintem csak egyszer, és az ok, hogy az olyan izé), de tudom, hogy sokkal kelendőbbé válik valami, ha nem csupán egy puszta tárgyfotót prezentálok, hanem valamilyen módon élővé, az életben elhelyezhetővé teszem az ojjektumot. Szívesebben pózoltatom az ékszereimet azonban üveggel, fénnyel, növénnyel, mint magammal, mert egyszemélyben modellnek és fotósnak is lenni, uhh, nagyfalatka.

• "Műtermileg" pedig fókusz-játszóteret hoztam létre, vagyis olyan környezetet, amiben a felvétel témája nem csak az adott tárgy, hanem az elő-/háttérben asszociációs elemeket helyeztem el (hozzátartozó más ékszer, alapanyagminta) - mindezt egy konyhaasztalon berendezve, ami a műasztalom is egyben. (Néha látnotok kéne, milyen diadalmasan tudok úrrá lenni a káosz fölött.)

És aminek még örülünk: nekiálltam végre egy saját ékszertábla készítésének, ami már régesrégóta váratott magára. Semmi überextra, csak egy régi tükör fakerete, ami kap egy utolsó, naranccsárga kenetet, meg valami jó textíliát.